top of page

Rólam

 

Együtt lenni gyerekekkel őszintén kapcsolódva és olyat adni nekik, amire személy szerint szükségük van, ami hiánypótló, ami a jövőben is hasznos lesz és amitől boldog emberek lesznek. Ez a célom minden foglalkozásommal, minden gyerekekkel együtt töltött percemben.

A gyerekkori élményeink és tapasztalataink az egész életünkre maradandó hatással vannak. Szeretetet, szabadságot, bizalmat, támogatást és pozitív példát szeretnék adni a gyerekeknek. Hiszem, hogy egészségesebb, teljesebb, kiegyensúlyozott és gondolkodó emberek képesek egyenrangú, egymásra őszintén odafigyelő kapcsolatokat kialakítani, szinergiát teremteni és együtt csodákat alkotni és megoldásokat találni.

 

Molnár Anna vagyok. Imádom a gyerekeket. Hiszek bennük. 2005 óta tervezek és szervezek óvodásoktól kezdve minden korosztálynak szemléletformáló, természetvédelmi és tudományos interaktív programokat, készségfejlesztő foglalkozásokat, tréningeket.

„Be a light, not a judge. Be a model, not a critic.”

S. Covey

Kapcsolat:

800px-LinkedIn_Logo.svg.png
MIL_0835 (1).jpg

Fotó: Tóth Milán -La femme

Örökdiáknak gondolom magam, kioltatlan gyermeki kíváncsisággal, kutató lélekkel és tudományos kidolgozottsággal. Csillapíthatatlanul fejlesztem, képzem magam folyamatosan, jelenleg trénernek tanulok. Molekuláris biológus vagyok és rajongok a klasszikus zenéért. Voltam már konferencia főszervező, élőkönyv, kutdiák, TEDxYouth előadó, szakkollégista, diákszínjátszó, Junior Templeton Fellow, versenyzsűri, rákkutató... Kipróbáltam már magam az akadémiai kutató-szférában, dolgoztam multinacionális vállalatnál, önkéntesként és pályázatban foglalkoztam mindenféle korosztályú gyerekkel-fiatalokkal. Eredményeimért többek között Pro Scientia Aranyérmet, a Nemzeti Tehetségsegítő Tanács “Felfedezettjeink” Fődíját, Nemzet Fiatal Tehetségeiért Ösztöndíjat kaptam és bekerültem az “50 tehetséges magyar fiatal” közé.

Copy of Word Art (1).png

„Nincs annál sem nagyobb öröm, sem nagyobb jutalom, mint egy másik ember életében maradandó pozitív változást hozni.” Mary Rose McGeady

bottom of page